"Magyarnak Lenni Büszke Nyomorúság"
- Szencsényi
A magyar nép kétségkívűl vesztesnek született. Nem véletlen hát, hogy elsősorban olyan népekkel rokonszenvezik, akik hasonló, szánalmas szopóágon vannak emberemlékezet óta. Ilyen rokon vesztes és ezért a magyarok számára példamutató testvérnépség például a mostanában divatos, jurtákban lakó, ősközösségi életmódjától csak a félautomata fegyvereivel megkülönböztethető palesztin, vagy akár európai példánál maradva az ír, akik képesek voltak milliószámra úgy éhenhalni, hogy közben ott volt körülöttük minden irányban a hatalmas óceán tengernyi hallal, ők azonban más szigetországokhoz képest még addig a kézenfekvő ötletig sem jutottak el, hogy például megtanuljanak halászni. Ehelyett jótevőiket, az angolokat hibáztatták minden nyomorúságukért, holott nem csak törvényeiket, építészetüket, a közlekedési rendszert, de anyanyelvüket is a civilizált angoloknak köszönhetik. Rengeteg emigráns, harmadik világbeli országokban angol anyanyelvét a helyieknek tanító nacionalista ír sokszor bele sem gondol abba, hogy ha az angolok nagylelkűen nem tanítják meg őket egy kultúrnyelvre, akkor ők nem tudnának pusztán az anyanyelvük tanítgatásából szinte bármelyik országban könnyedén nevetve megélni, mivel a vartyogó-harákoló gaelic nyelvükre néhány maréknyi, szintén örök vesztes holdkóros fanatikuson kívűl, mint például a baszkok, senki sem lenne kíváncsi, és kénytelenek lennének a napi betevőt lengyel bevándorlóktól összekoldulni az O'Connell streeten. Nem véletlen az sem, hogy az amúgy igen mélyen elbaszott Észak-Írországban néhány unionista ír aki még nem hülyült teljesen meg, a mai napig kitart az angolok mellett, hiszen a vak is látja, hogy Belfastban szélesebbek az utcák mint a köztársaság területén az autópályák, és alapvetően vidámabb lenne az élet is, ha az örök vesztes lázadozó, a vesztes magyarokhoz hasonlóképpen mindig másokat hibáztató hálátlan ír népség - amely pofátlanul képes volt Dublinban az egyik legnagyobb EU ellenes tüntetést megrendezni közvetlen miután megkapták az EU egyik legnagyobb támogatását, ami vitán felül igen sokat lendített azon hogy az évszázados nyomorukból történelmük során először kilábaltak az esőáztatta szarléből, és amely ráadásul megrekedt egyfajta középkori, bigott vallásfertőzött szinten - nem lőné le és gyilkolná meg időnként sunyiban, előre kitervelten az angolokkal együtt még a saját vérüket, a nekik ételt kiszállító ír pizzafutárokat is, arra hivatkozva, hogy kollaboráltak az ellenséggel.
Az ír nép legnagyobb ünnepe a Szent Patrik nap, amikor is azt ünneplik, hogy őseik kelta mítoszait, vallását, kultúrájukat az akkoriban fénykorát élő nemzetközi katolikus agymosó franchise hatalmával élve egyszerűen a sárba taposta, betiltatta és pogánynak minősítette. Őseik vallásának eltiprását, saját több ezer éves kelta kultúrájuk eltörlését éppen olyan félkegyelmű örömmel ünneplik meg évről évre ezek az örök vesztesnek született, agymosott írek, mint ahogy a hozzá hasonló örök vesztes magyar nép tud örülni egy, az esti égbolton lassú mozgással hatalmas hamburgerré formálódó tüzijáték rakétának, amit azon ünnepség céljából tapsol el eszetlenül, hogy az államalapító Szent István király gyakorlatilag egy vállrándítással eladta a népét ugyanennek a katolikus szektának, és még az ez ellen szavukat felemelni merészelő saját családtagjait is brutálisan megkínozta.
A zsidóktól ellopott Monoteista Agymosó Egyház(tm) - mely a zseniális és megcáfolhatatlan "láthatatlan Isten" koncepcióra épül - továbbfejlesztett változatát egy harmadik nép, az örök vesztes lengyel nép is magáénak mondhatja, Írország után ugyanis Lengyelország a leginkább vallásfertőzött vidék Európa szomorúbbik felén. Nem véletlen, hogy az állandó szopóágon lévő szerencsétlen lengyel nép is Magyarország jóbarátja: A magyar nép ugyanis a nálánál erősebb és jobb képességű népekre acsarkodás közben sosem felejtett el szimpatizálni azokkal a hozzá hasonló vesztesekkel, akiket ugyanúgy jobb híján csak lábtörlőnek használt a történelem, mint Árpád véreit. (A képen az írek által a mai napig istenített Szent Patrick látahtó, amint az kegyesen eltapossa a több ezer éves, nemes egyszerűséggel mindenhol csak kígyókként ábrázolt saját, ősi kelta kultúrájukat).
Nem véletlen, hogy jó érzéssel választotta Magyarország szövetségesének a náci Németországot is a lehető legrosszabb pillanatban, és irányította magát ezzel a szánalmas döntéssel hosszú időre magabiztos kézzel a történelem szemétdombjára.
A magyar nép sokat ad a külsőségekre, amivel nem csak az egy főre eső legtöbb sötétített ablakú fekete bmw-t biztosítja a régiónak kontinensen, hanem amellett hogy a világ egyik legnagyobb pornóexportőr gyárává tette a saját földjét, még azt is ösztönösen tudja, hogy hogyan válasszon magának olyan vezetőket, akik először aláírnak egy szerződést, mellyel lemondanak az ország javarészéről, majd bevonulnak fehér lovon a fővárosba, és megígérik, hogy visszaszerzik az "elcsatolt" területeket, miközben még meg sem száradt a zsebükben lévő tollon a tinta. Ezeket a hazaáruló vezetőket - akik képesek a hazát odadobni idegen vezetők vérszomjas, pszichopata bábjának és lemondani a saját népükről pusztán azért mert a saját szerencsétlen gyermeküket egy szőnyegbe csavarva elviszik otthonról - a magyar nép jó érzéssel választja példaképnek és hirdeti nagyságát sok évvel ezen szeretett vezetők halála után is. Talán a pusztai, lovas múlt kollektív emlékezete az, ami a nép szemében azonnal fedhetetlenné tesz bárkit, aki képes lovon végigvonulni egy utcán. Jól jellemzi milyen mélyen született vesztes nép is a magyar, hogy attól függetlenül, hogy egy kisnövésű kefebajszos vezető, aki jó szimattal ösztönösen ráérzett, hogy milyen egyszerűen manipulálható és kihasználható a magyar nép, és miután rávette a fehér lovas bácsikát hogy véreztesse ki "honvédelem" céljából, a hecc kedvéért a teljes magyar királyi hadsereget úgy 2000 km-re az ország határaitól keletre, majd jó érzékkel kijelentette hogy a magyar egy másodrangú, semmirekellő, szolgai puszta nép - Árpád vérének egy jelentős hányada ezen brutális szopatás és megalázó lenézés után is képes rajongani a kis kefebajszos iránt, sőt nemzetközi összejöveteleket rendez a fővárosban ahol mi mást is ünnepelhetnének mint a kefebajszosnak való csicskázás végső felvonásaként, a saját fővárosuk szétkúrása, a saját történelmi hídjaik a náci német szövetségeseik által való felrobbantása utáni elcseszett, nyomorék kitörést, ahol ismét irgalmatlanul és alaposan megszopattatták magukat.
A magyar nép mindig is született vesztesként volt képes tapsolni annak aki alaposan megszopatta őt, hasonló egyszerű, barbár népekhez mérten ugyanis csak az "erősebb kutya baszik" szabályszerűségig terjed az igen limitált, a kefebajszos által igen találóan csak szolgainak nevezett nép felfogóképessége.
A magyar népbe sokszor, sokan törölték bele kényük-kedvükre a lábukat. A török, a habsburg, a német, az orosz nép gyermekei gyakorlatilag akkor és úgy szopatták kedvükre a tehetetlen magyar népet, amikor jól esett nekik. És bár voltak esetlen villongások, ne felejtsük el, hogy ezek közül a magyarokat csicskásként kezelő népek közül egyik sem azért hagyta el az országot, mert mi, erős magyarok kiűztük őket; kizárólag azért mentek el, mert birodalmuk távoli, nagyobb folyamatok eredményeképpen összeomlott - a magyar népnek ehhez vajmi kevés köze volt. Az örök vesztes magyar nép csak annyit tudott tenni általában, amit legutóbb is, amikor meggyőződött róla hogy az utolsó orosz is önként, épségben és biztosan elhagyta az országot, akkor utánuk dobott egy üres üveget a pusztába, majd amikor senki nem dobta vissza, mert tényleg már egy orosz sem volt az egész országban, akkor nagy bátran kiplakátolta: "ruszkik haza!". És ezzel a hősiességgel akkoriban választásokat lehetett nyerni!
A magyar nép azért vesztes, mert semmiből nem volt képes tanulni. Sem a szocializmus fejlett eszményei, sem a liberális kapitalizmus szabadsága nem képes kimozdítani a magyar népet abból a szellemi sötétségből ahol a magyar igazán jól érzi magát.
Kivételek persze vannak, de általában róluk előbb-utóbb kiderül, hogy zsidók. Ady, Karinthy, József Attila hiába próbálta kiemelni zsenialitásával, nyelvújításával és a magyar nyelv gyönyörű használatával ezt a jobb sorsra érdemes, szerencsétlen magyar népet, amelyik nép csípőből és idegenkedve, felháborodva utasítja el az értelemnek már a leghalványabb szikráit is, azon tényleg nem lehet segíteni.
Aki igazán szeretne örömet szerezni a magyarságnak, az tegyen egy baráti szivességet a magyar népnek, és ott szopassa, ahol tudja. Nem véletlen, hogy az izraeli miniszterelnök közölte, hogy felvásárolja Magyarországot. Tudta, hogy ilyen gyerekes kijelentésekre az ilyen őskorszakban megragadt, kisebbségi komplexusoktól frusztrált népség - más egészséges és intelligens népekkel szemben, akik fennsőbségük biztos tudatában csak elnézően nevetnek egy ilyen megjegyzésen - micsoda fantasztikus élénkséggel és zsigeri örömmel fog rávetődni. A menetelni, fröcsögni, mindig másokat hibáztatni szerető, az értelmet csírájában elutasító magyar nép mindig őszintén hálás az ilyen kis odavetett falatkáknak, hiszen évtizedeken, évszázadokon át rugózhat és eljátszhat vele, mint macska a cipőfűzővel, miközben az ország határain túlra tekintve lassan ponttá szűkűl a fény, és fényévekre húz el ettől a Kárpát-medence közepén rekedt furcsa őskori állatkerttől az egyre távolodó civilizált világ.
Utolsó kommentek